Írtam nektek erről az alattomos betegségről egy ismertetőt (itt). De most leírom nektek, hogy nálam hogyan alakult ez, és hogy mekkora tortúra volt mire kiderült. Na de kezdjük az elején. 

Tíz éves voltam amikor a testem úgy gondolta megértem. (Itt megjegyezném hogy bőven ráérnének a lányok 20 évesen menzeszelni, de sajna ezt nem mi döntjük el. ) Már akkor borzalmas fájdalmaim voltak. Gyakorlatilag nem tudtam felállni, és semmi nem állt meg bennem napokig. Sokszor a kiszáradás szélén voltam, és nem egyszer vitt a mentő kórházba. Persze mindig az volt hogy ez mindenkinek fáj, meg hogy még gyerek vagy majd kinövöd, meg ha szülsz elmúlik. Mikor végkép nem tudtak velem mit kezdeni, 13 éves voltam amikor felírták a fogamzásgátló tablettát. Szedjed csak, majd attól jobb lesz. Nem tagadom, jobb is lett. Tudtam létezni a nehéz napokon egy-két fájdalomcsillapítóval, de elvoltam. Aztán jött a trombózis, és hát akinél egyszer volt, meg akinél kiderül hogy genetikai hajlama van rá, azoknak TILOS bármilyen hormontartalmú gyógyszert szedni. Köszi, végül is még jó hogy nem patkoltam el hamarabb. Na de innentől megint visszatért az őrült fájdalom, a hányás, meg a nem tudok felállni és elmenni dolgozni.

Elköltöztünk Győrbe. Gondoltam ez már biztos nem normális, hát kerestem egy frankó nődokit. Akkor már két vérzés között is rettentően nyílalt a hasam meg a derekam. Elmentem és közölte, miközben ultrahanggal nézegetett hogy itt bizony egy baromi nagy mióma (jóindulatú izomdaganat) van a méhem teljes bal oldalában. Írt egy beutalót a kórházba, mert ő Ausztriában dolgozik és az itteni kórházba nem tudott kezelni. Elmentem a beutalómmal az ambulanciára, ahol közölték, hogy igen ez mióma, és ezt mihamarabb meg kell műteni. Be is írtak műtétre. Ekkor kerestem fel az osztályvezető főorvost, hogy legyen a dokim. Ő egy új módszert ajánlott, ami egy 3 hónapos gyógyszeres kezelés, amitől a mióma visszafejlődik és így nem kell műteni. Viszont a TB nem támogatja, szóval ha ezt választom, akkor 3 havi gyógyszerből 1 havi árát elengedik és akkor igy csak 120 ezer forintba kerül. Itthon agyaltunk hogy mi legyen. Eladtuk az autónkat és így lett pénz a gyógyszerre. A 3 hónap alatt sokkal jobban lettem és az ellenőrzéseken is úgy tűnt javul a dolog. De amikor lejárt a kezelés, minden ment a régibe, és a "miómám" is ugyan akkora volt. Gyakorlatilag kidobtunk az ablakon egy csomó pénzt, és ha ez nem lenne elég, azok után hogy én elszedtem, a TB úgy döntött hogy támogatja a gyógyszert és így csak 5 ezer forint lett egy doboz. Szerintetek nem voltam ideges?

Miómák

Na de a dokim átküldött a gasztroenterológiára, hogy ez nem mióma, mivel a gyógyszerre nem reagált, hanem valami gond van a belekkel. Segítséggel 2 hónap múlva kaptam időpontot a gasztróra. A doki elküldött CT-re, és azt mondta ha a belek azok, akkor bizony tükrözés lesz. Megvolt a CT egy hónap múlva. Ott kiderült hogy a méhemben van valami, aliasz mióma. Így hát visszaküldtek a nőgyógyászatra. Itt a dokim közölte hogy műtét. Így hát belementem csak már essünk túl rajta.

2013 nyarán megműtöttek. Sajnos nem lehetett laporoszkóppal, mert hát akkorának ítélték a " daganatom" hogy azt nem lehetett ezzel az eljárással eltávolítani. Na de mikor a műtét után megörültem hogy túl vagyok rajta és végre normális életet élhetek, akkor jött a doki, és rám zúdította a dolgokat. Hideg zuhany volt. Közölte hogy nem mióma volt, hanem az egész méhem tele van cisztákkal amikben vér van. Ezek a ciszták már a hashártyámat is ellepték, és a vastagbelem rá volt nőve a méhemre. Vettek szövettant és majd meglátjuk, de ő úgy gondolja ez endometriózis. Mivel már nagyon előrehaladott és már  nem csak a méhemet érinti, valószínűleg soha nem fogok tudni kihordani egy babát. Viszont csak azért hagyták meg a szervemet, (mert egyébként már kuka lett volna) hogy megadják a lehetőséget. Ezen kívül alternatív gyógymódok kipróbálására buzdított, illetve hogy járjak utána a béranyaságnak és az örökbefogadásnak. 3 hónap múlva meglett a szövettan. Adenomíózis. Vagyis az izmot is érintő endometriózis. Elkezdtük a hormonkezelést, mert hát erre mást nem lehet. Így egy mesterséges klimaxot idéztek elő, hogy ne romoljon a betegség, mivel a meglévő dolgokat gyógyítani nem lehet. Elkezdtem hízni mint az állat, meg olyan dühkitöréseim voltak hogy azon csodálkozok hogy Pisti még velem van.

Egy év elteltével megbeszéltük, hogy próbáljuk meg a gyerkőcöt. Elmentünk a dokihoz, aki közölte max fél évem van teherbe esni, aztán Kaáli Intézet. Januárba abbahagytam a gyógyszert, és vártuk a csodát. 2 vérzésem is volt, mind a kettőnél azt hittem meghalok. Ismét csak a hányás meg a fájdalom. Annyira ráfeszültem, hogy állandóan csak terhességi teszteket csináltam. Aztán amikor eljutottam arra a pontra hogy nem érdekel, és ha nem lesz saját gyerekem, akkor is teljes értékű életet fogok élni, na akkor terhes lettem.

Norina 13 hetesen

Most mivel még szoptatok, egy szoptatós anyáknak felírható fogamzásgátló gyógyszert szedek, amivel nincs vérzésem. Ha elhagyom a szoptatást, akkor visszatérünk a terhességem előtti gyógyszerre. Valószínűleg egész életemben szednem kell majd. Sajnos ez van,de rosszabb is lehetne. Így minden velem egy cipőben járó nőtársamnak azt üzenem, hogy ne adjátok fel.

Ivett