Bizony nem hittem volna hogy ilyen gyorsan elmegy, de nyakunkon a költözés. Őszintén, egy nagy nyűg az egész nem? Na akkor képzeljétek ezt el egy kisgyerekkel.... na az nem nyűg, hanem káosz.
Ha látnátok a lakást, jelenleg hogy néz ki, sírva fakadnátok. Úgy gondolom, hogy itt bizony már csak akkor lesz rend, ha mi kiköltöztünk. :)
Mindenhol játék és már telepakolt dobozok. Ahol éppen nem ott teregetek. :) Ha ez nem lenne elég, persze a kis makim tuti kipakol 1-1 dobozból, vagy ha az uncsi, akkor neki ül annak a fióknak, amiben a kencéimet tartom.
Hogy is haragudhatnék rá, hiszen valakire ütni kellett, az apukája nagy örömére. :) Ez a szitu a lakásba. De mi a helyzet a házba ahová költözünk? Még nagyobb káosz. :)
Hogy is volt... ja igen! Elterveztük, számolgattunk, mire futja, mit csinálunk ha kapunk kulcsot. Kaptunk kulcsot. Erre semmit nem úgy csináltunk ahogy elterveztük és ahogy megbeszéltük. Jó tanács mindenkinek, feleslegesen ne tervezgessetek, mert azt tuti hogy nem úgy csináljátok majd.
Szóval a ház "szétkapva", a lakásba kupi.
És ha nem lenne elég, az a mennyiségű ideg amit benyelünk ezek miatt, na akkor jön az érzelmi ráhatás.
Jól döntöttünk? Jó házat vettünk? Jó ötlet volt eladni a lakást? Úr isten... pár hét és nem ide jövünk haza...de hát ez a mi kis lakásunk...az otthonunk. És a kicsinek hogy magyarázzuk el a dolgokat?
Na jó, ebbe nagy részt az is benne van, hogy én marhán tudok ragaszkodni ahoz ami az enyém, és a kis megszokott dolgaimhoz. Mikor eladtuk az autónkat hogy nagyobbat veszünk a Norina érkezésére, úgy bőgtem mint egy szaros gyerek. Szegény Pisti alig tudott megvigasztalni. :) De ismerem magam. Majd megszokom az új helyzetet is.
De nekem most az erős anyának kellene lennem, aki azt sugározza a gyermeke felé, hogy nyugi kicsim, minden rendben van, csak egy kicsit elköltözünk.
Az anyukám szerint a gyereket nem fogja annyira megrázni mint engem. :) Remélem.
Szóval jelenleg káosz az életünk, félünk de izgatottan várjuk az újat. Az új otthonunkat, ahol majd új emlékeket gyűjtünk.
Ivett
