Először is Mindenkinek Boldog Új Évet kívánok! És bocsánat hogy jó ideje nem készítettem bejegyzést, de a kislányom keresztül húzta a számításaimat. :)

Eredetileg december 28.-án kellett volna mennünk a kórházba, ugyan is aznapra voltam előjegyezve császármetszésre. Győzködtem az orvosomat hogy ne várjunk addig, mert már a terhességem elején éreztem, hogy a karácsony előtti héten meg fog születni. Az anyai ösztöneim nagyon jól működtek már akkor is mert igazam lett. :)

December 15.-én kedden volt Pistim születésnapja. Mivel nehéz ajándékot választani neki, idén egy meglepetés vacsorát szerveztem neki a barátaink társaságában a kedvenc éttermében. Itt még egybe voltunk a kicsikémmel.

Másnap éreztem hogy valami változás történik. Valahogy másképp kezdett mozogni a pocakomban a kis manó. Pluszba elment a nyákdugó. Honnan tudtam hogy az az? Hát csak annyit mondok hogy a google jó barátom, mivel senki nem mondta el hogy az hogy néz ki vagy hogy mit kell érezni. Sőt, még azt sem mondták el hogy ilyenkor szülünk, nem szülünk vagy mi lesz. Hát én arra is rákerestem. Egyik anyuka azt írta hogy másnap megszült, a másik anyuka meg csak 2 hét múlva. Hát így nem lettem okosabb. Így felhívtam a védőnőt, aki azt mondta hogy legyek nyugodt, ez még nem jelent semmit. De én éreztem hogy valami készül, ezért már éjszakára telepakoltam az ágyat törölközővel. Pistinek aki éjszakás volt a munkahelyén megmondtam hogy nyugodjon meg, ha történik valami hívom, de ne kapkodjon, mert nem úgy történnek a dolgok mint a filmekben. :)

Hajnalban hatalmas pukkanásra riadtam. Mintha egy labda durrant volna mellettem. Aztán jött a melegség. :) Kiugrottam ijedtemben az ágyból, és szó szerint mintha csapot nyitottak volna, ömlött a magzatvíz belőlem. Hívtam Pistit, hogy mi a helyzet, aztán mondtam neki hogy hívok mentőt. Így is tettem. Közben gondoltam megmosakszok és felöltözök. Nem jött össze. A víz egyfolytában ömlött. Kiértek a mentősök és én a lábam között egy hatalmas törölközővel, papucsban és köntösben ültem be a mentőautóba.

Beértünk a kórházba, felvették az adataim a szülészeten és Pisti már meg is érkezett. Mondtam neki hogy nem kell sietni de szerintem tuti hogy széttaposta az autót. :) Láttam az arcán hogy olyan izgatott hogy mindjárt elájul. Így aztán kavarogtak az érzések bennem: " Úr Isten! Megszületik a kisbabánk, és most mi lesz?, jaj csak Pisti el ne ájuljon, a francba, tiszta magzatvíz otthon minden és én fel sem takarítottam. "

Bekísértek a szülőszobára ahol rám kötötték az NST-t. (magzati szívhang mérő eszköz) Közben éreztem hogy leszakad a derekam és mintha a hasmenés is kerülgetne. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert azt hittem az izgalomtól. De nem. Ezek már a fájások voltak. 

Vártam az orvosomat, aki kiderült hogy nem jön, mert szabin van. Ennél a pontnál végem volt. Rettegtem. Most mi lesz.? De hatalmas szerencsém volt, mert egy olyan orvost kaptam, hogy le a kalappal. ( Neveket direkt nem írok, mert nem szeretnék befolyásolni senkit. )

Mivel véralvadási zavarom van, trombózisom volt, méh műtétem volt és még a kisbabám is farfekvéses, nem volt kérdés a császármetszés. De ezt tudtam. Közölték hogy ráérünk, és hogy olyan 10 óra körül visznek a műtőbe. Ez volt fél 8kor.

Jött a doki hogy megbeszéljük mi fog történni, de már nem bírtam rá figyelni. Mondtam is neki hogy várjon, mert szétszakad a derekam. Erre ő közölte hogy dobjam szét a lábam, és megvizsgál. Akkor már 2 ujjnyira ki volt tágulva a méhszájam. Közölte hogy nem várunk, most megyünk a műtőbe. Jött is a szülésznő, aki felrakta a katétert és szépen átvezetett a műtőbe. Itt már remegtem. Szó szerint. Felfektettek, és már jött is a doki. Mondta hogy altatnak, mert nem rizikózza meg azt hogy a gerincem bevérezzen a szúrástól. Megkérdezte hol dolgozok és én válaszoltam.

A következő emlékem, hogy tolnak egy ágyon, egy női hang azt mondja: "Ivett ébredjen! Gyönyörű kislánya született!" Aztán Pisti megsimogatta az arcom.

Levittek az örzőbe. Közölte a nővérke hogy pihenjek és közben nyomta a fájdalomcsillapítót. De nekem kipattant a szemem az izgatottságtól. Mindenki azt szajkózta hogy milyen szép a kisbabám. És én baromi ideges lettem, hogy már mindenki látta csak én nem. Könyörögtem a nővérnek, hogy intézze el hogy csak mutassák meg, mert nem bírok magammal. Jó fej volt, és elintézte.

Akkor láttam először, de azt soha nem felejtem el. Odafektették mellém a kis nyekergő Norinámat. Köszöntem neki és elmondtam hogy én vagyok az anyukája. Elhallgatott, és csak nézett a hatalmas szemeivel. Aztán totál meglepődtem, milyen sok haja van. :) az is fel volt fésülve kis taréjba. Ennyire láthattam, aztán elvitték.

Sokkal nyugodtabb voltam, de pihenni nem tudtam. Kavargott bennem minden. Még délután visszavittek a szülészetre. Ott végre megölelhettem Pistit, és már a szüleim is ott voltak. Olyan boldog voltam. :) 

Este már fel is állítottak, és a katétert is levették. Akkor már nagyon fáradt voltam. Aznap éjjel még Norina a csecsemőgondozók társaságát élvezte, de másnap már velem volt. De a folytatás legyen egy másik bejegyzés. :) Van még mit meséljek nektek. :)