Szégyellem magam, mert ezt a bejegyzést akkor szerettem volna megírni, amikor Norina 3 hónapos volt. De sajnos nem volt úgy rá időm. Sebaj, így egy hónappal több tapasztalatom lett. :)

Amikor a kicsi még a pocakodba van, tényleg nem tudod mi vár rád, de higgyétek el, erre fel sem lehet készülni. Az anyaság a világ legnehezebb de egyben a leggyönyörűbb feladata. Sajnálom hogy ezt konkrétan csak a nők élhetik át. Persze apa ott van és sokat segít meg ő apa, de az hogy te hordod ki és szülöd meg, az ad egy pluszt.

Amikor azt mondják hogy nem szerettél igazán még életedben míg nincs gyereked, az nagyon is igaz. Ehez az érzéshez nincs fogható. Őt imádod, óvod,félted, meghalnál érte és ölnél is érte. Viszont ahoz hogy ezt így érezd, meg kell érni az anyaságra. Akarnod kell szülővé válnod. Tudjátok én már nagyon rég szerettem volna babát, de így utólag nem bánom, hogy csak most lett. Meg kellett érnem, ahoz a felelősséghez amit a gyermek ad. Szerintem ezért nem szabad nagyon fiatalon, vagy rossz párkapcsolatba, házasságba egy nem várt babát a világra hozni. abból csak baj lesz. Az én igazi anyám is valami hasonlón mehetett keresztül. Túl fiatal volt és nem volt megérve az anyaságra. Ezért nem is ment ez neki.Minket hibáztatott az ő rossz döntései miatt. Mára már hidegen hagy, és most hogy én is anya vagyok, azt tudom hogy én soha nem hagyom majd magára Norinát. Történjen bármi, csak ő számít. Na de most mennyünk végig, mik történtek velünk. :)

Az első 6 hét, na az kemény volt. Az az összeszokás ideje, de tényleg. Akkor ki kell tartani, nem tudsz mit csinálni. Nono ezekben a hetekben úgy gondolta, hogy éjszaka buli van és hogy nem akar aludni. Nagyon nehéz volt megforgatni neki, hogy éjszaka alszunk. De megcsináltuk. Ez nem lett volna elég, szegényem baromi hasfájós volt és büfizni meg nem tudott csak nagyon nehezen. Sokszor azt is visszanyelte és csuklás lett belőle. Dög fáradtak voltunk Pistivel. Ha nem dolgozott, mindig ő volt a kicsivel hogy aludjak és csak akkor keltett ha etetni kellett. Kemény volt, de nagyon hálás vagyok neki azért, hogy ennyit segített munka mellett.

Az etetés...hát az külön műfaj volt. Úgy gondolta a védőnőm hogy nincs elég tejem,ezért vettünk tápszert a biztonság kedvéért. Na, én teljesen bekattantam. Nem megnyugtatott a tudat hogy ott van és ha kell előveszem, hanem kiidegelt, hogy nem tudom megetetni a gyermekemet, hát milyen anya vagyok én?. Persze ezt már most is látom, hogy hülyeség, de akkor amikor dübörögnek a hormonok ez nagyon is valós. Nyúztam,húztam, fejtem a mellem állandóan hogy legyen tej. Fájt, nagyon. A falat vakartam és sírtam. Nonót mértük,ha kellett ha nem. Mikor mennyit szopott. Naplót vezettünk hogy egy nap mennyit evett,és számoltuk hogy az megfelelő e a mennyiség. Na meg szigorúan 3 óránként felkeltettük, hogy enni kell.  Aztán egy éjszaka, mondtam hogy elég. Ezt most fejeztük be. Onnantól nem keltegettem és nem méregettem. Aki ugyan ebbe a cipőbe jár, annak csak annyit mondok, hogy eszik az a gyerek ha éhes és annyit amennyit akar. Hát igen, a második gyerekemnél már okosabb leszek az  biztos. Még egyszer nem teszem ki magunkat ennek a felesleges tortúrának. Teszem hozzá ezek után szépen be is állt az evési rendszere. Na meg az alvási rendszere is.:) Tudomásul kell venni, hogy minden gyermek egy külön egyéniség és egy külön emberke. Tehát nem a szakirodalom szerint fognak élni. Mi felnőttek sem mindig ugyan annyit eszünk, ugyan annyi időközönként.  

Hál Isten lett tej. Dögivel. :) Sokat segített az alkohol mentes sör,amit liter számra vedeltem. És a homeopátia remek kis tejszaporító bogyói. Később, amikor már Nononak beállt a nappal és az éjszaka, sokat segített hogy többet aludtam. Ittam én a tejszaporító gyógynövény teát is, de gyorsan le kellett állnom róla, mert attól csak jobban fájt a kicsi pocakja. 

Közben rendesen változtam én is. Éjszakánként arra ébredtem, hogy folyik a víz a mellkasomon, de mégis rettentően fázok. A melleim olyan érzékenyek, hogy ha a melltartó hozzáér is falra mászok. Sírtam ha kellett ha nem, és azóta nem bírom a tv- ben a gyerekekkel kapcsolatos szörnyű híreket sem. Viszont a hasam gyönyörűen eltűnt. 10 kiló minusszal jöttem ki a kórházból és teljesen csíkmentesen. Szóval hölgyeim, tessék kenni állandóan.Hiszen megelőzni könnyebb.

Na de rám a szoptatás olyan hatással volt, hogy meg tudtam volna inni meg enni az egész hűtőt. Így szépen vissza is szaladt az a 10 kiló. Nagy fogyási terveim vannak, de még várok egy picit, nehogy rámenjen a tej. 

Teltek a napok és Norina csak nőtt és hízott. Remek gyerek, nagyon a megszokásai híve. Nála tényleg igaz és szerintem a gyerekek 90%nál hogy szokatás kérdése minden. Ha azt akarod hogy a gyerek este 8kor aludjon, akkor hozzá kell szokatni. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, de 1-2 hét után már megszokja. Mi például 7kor fürdettünk, most az óraátállítás miatt 8kor. Ehez tartottuk magunkat, ha törik ha szakad. Úgy megszokta a kicsi, hogy fél 8kor már világát nem tudja, olyan álmos, akkor is ha előtte aludt. Nem szokattuk magunk közé sem, hanem mindig a kiságyában altattuk, úgy hogy beraktuk és leültünk mellé, fogtuk a kezét, megnyugtattuk hogy nem megyünk sehová. Ölben egyáltalán nem altattuk, ezért amikor fáradt, jelzi hogy, köszi, de nem szeretnék az öledbe lenni, tegyél le légyszi.

Van a családi pihi nálunk. :) Ez azt jelenti, hogy hétvégén, amikor reggel fél 8 körül felébred, akkor betesszük az ágyba magunk közé és közösen nézzük a Hupikék Törpikéket, vagy játszunk meg beszélgetünk. Már most hangosan kacag és megismer minket. Úgy veszem észre hogy boldog kisbaba, mert valahányszor felébred, nem sír, hanem beszélget, és ha bemegyek hozzá, mindig teli szájjal mosolyog, annyira örül nekem. Ez annyira jó érzés. :)

A családunk mindig a fejünkhöz vágja hogy mi unatkozunk egy ilyen jó gyerek mellett. :) Persze ha hazautazunk, akkor nehezebb a kis napirendjét tartani. Olyankor mindenki csak nyúzza meg húzza. El is fárad szegényem. Viszont jól bírja a strapát. 2 és fél hónapos volt amikor elmentünk vele wellnesselni. Élvezte a kis szívem a medencét. Nagyon szereti a vizet, hála Isten soha nem sírt fürdetéskor sem. Az alvással sincsenek problémák. Egy ideje átalussza az éjszakát.

Szóval ha tanácsolhatok pár dolgot, akkor ezek lennének azok: Tartsatok ki! Nehéz, de ha türelmes vagy, úgy lesz minden ahogyan szeretnéd. Nem kell mindig másra hallgatni. Ha az anyai ösztönöd mást sugall, akkor azt kövesd. Az mindig bejön. :) És a legfontosabb, tarts egy rendszert, mert a kicsik szeretik a biztos, megszokott dolgokat.

Érkezek majd egy babaápolási poszttal is. Remélem tetszett. :)